Képzeld el, hogy e pillanatban egy angyal ül melletted...

Csend van...

Maradj nyugodt...

Gondolataidban gyűjtsd össze minden gondod...

Minden, ami nyomaszt, minden, ami boldogtalanná tesz,

ami gátol; gondok, bánat, betegség...

A kilátástalanság, a kudarc, a rossz döntések előtti félelem...

Összpontosíts minden rosszra, ami benned van...

S képzeld el, hogy mindezt átnyújtod az angyalnak.

Vedd a kezedbe, rakd egy képzeletbeli táskába, s nyújtsd át annak, aki megszabadít e sok bajtól.

S most gondolj arra, amit szeretnél:

az elérhetetlennek tűnő vágyaidra,

vagy hívd elő a megtörtént szép emlékeket...

...a boldogságot,

örömet,

barátságot,

nyugalmat,

szeretetet...

Szorítsd az összes szépet a tenyeredbe...

Őrizd meg magadnak, s köszönd meg, hogy részese lehettél e pillanatoknak...

Légy hálás minden maradó jóért, s eltűnő rosszért.

Lélegezz mélyeket!

Számolj háromig,

És most...

Képzeld el, hogy az angyalka meghallgatta kéréseid...

Vigyázzanak rád az angyalok!

Ma,

Holnap,

mindörökké....

Boldog és Békés Karácsonyi Ünnepeket mindenkinek.

***

Ezt a napot vártad egész éven át, 
érezted az élet néha bánt. 
Ha eljön az ünnep a könnyeket felejtsd el!
 Pár óra, hidd el a világ, ünnepel! 
Boldog Karácsonyt!

 ***

Mikor Szent Karácsony Angyalia szállnak,

Öröm a vendége minden igaz háznak.

Eltörpül ilyenkor a lárma, az árnyék,

Megszépül a szívben minden igaz szándék.

Békés Boldog Karácsonyt kívánok.

***

Csak gyújts meg egy gyertyát,

s ha fényénél elmosolyodsz ott vagyok.

Ott vagyok, hol a szeretet melege ragyog.

Varázslatos ünnepet kívánok.

***

Karácsonyi Tündérek

Ezernyi csillag hull most az égből,
Fagyos kis tündérek suttognak az éjről.
Nem is tündérek, hópihék talán.
Jeges csillagpor hull a Földre rá.

Karácsony éjjelén az ablakból látom,
Fehérbe öltözött a táj kint a határon.
Lelkem megnyugszik, s béke járja át,
Boldogan kívánok "jó éjszakát".

De a millió tündér nem alszik el,
A világ reggel békével kel.
Csillámló táncukkal szeretet szórtak,
Az emberek arcára mosolyt varázsoltak.

Maradjon ez így egész éven át,
Ne csak ha csodáljuk a tündérek táncát!

***

Kányádi Sándor - Tél derekán

Összenőtt a föld az éggel,
csupa fehér, csupa szürke.
Ég és föld közt oszlopokként
feszül a kémények füstje.

Farkasordító hideg van.
Csattog a fagy, mint a fejsze.
Kibújni a jó melegből
kinek volna kedve, mersze?

Szégyen volna mégis-mégis
egész nap bent rostokolni:
mire való a jó csizma
meg az a sok meleg holmi?

Lám, a varjú milyen bátor,
se csizmája, se bundája,
mégis kiült károgni a
fehér lombú diófára.

***